2011. március 3., csütörtök

Tankötelezettség-tervezet margójára

Beharangozót hallunk a hírekben.  2012. szeptemberétől bevezetésre kerül az új oktatási törvény. Igaz, hogy a tiszteletkörök egy részét igyekeztek megfutni minisztériumi szinten, a megfogalmazott vélemények, javaslatok süket fülekre találtak többnyire. Magasabb szinten sem egyeznek hallhatóan és láthatóan a vélemények.
Ami legjobban borzolja a kedélyeket a napokban, az a tankötelezettség 15. életévre történő lecsökkentése. Hivatalos indok. 5-6000 tanuló marad ki a közoktatásból 18 éves korig. A fogalmazás igazán úgy hangzott - veszik el az oktatás útvesztőiben. - Irodalmi:) Adjuk meg a lehetősége, ha dolgozni akarnak a fiatalok. cicc..
Bedobták az új horgot, de a csalit valahogy elfelejtették feltűzni. Néhány héttel ezelőtt még a 17 éves kor lebegett az oktatás egén, mint tankötelezettségi határ. 
A legelső pillanatban arra gondoltam, hogy az ország vezetése ezzel szeretné elérni, hogy
- ne kelljen olyan sok intézményt fenntartani, ha esetlegesen "államosítanák" az intézményeket. Kevesebb gyerek, lehet a Támop keretében felújított iskolákat újrahasznosítani.
- mire a pedagógusok 50-70 %-a "nyugdíjasodna" csökkenteni a tanulólétszámot is, nehogy pedagógushiány lépjen fel:)
- "nyugdíjasodás" nélkül is csökkenteni a pedagógus létszámot - így kevesebbe kerülne a PÉPM (ped. életpálya modell :-P)
- kikerülhesse a közigazgatás az igazolatlan hiányzásokkal járó konfrontálódásokat - nem népszerű dolog családoktól megvonni a tanulási támogatás egy részét, tárgyalásokat lebonyolítani, családok életébe beleavatkozni. Pedig ez nagyon helyes lett volna már 15 évvel ezelőtt is, akkor talán kevesebb lenne a csellengő, plázákban csatangoló, iskolát kerülő diák, akiknek a fejében biztosan nem a kétkezi munka jár, képzetlenül, fillérekért.  Esetleg a szülői felelősség smafu - de így azzal sem lesz sok gond.
- totál elbutítani a következő korosztályt is - azért is, mert a mostani döntések többsége nagyon elgondolkodtató.
Bár pedagógus körökben is elhangzik pro és kontra. Kap az elképzelés hideget, meleget. Van olyan kollégám, aki üdvözítőnek tartja, hiszen, ha nem akar, akkor minek kényszeríteni valaki arra, hogy kötelezően iskolába járjon. Persze elgondolkodtató, hogy mit szeretne kezdeni egy bukdácsoló diák a gimnáziumi osztályaival, esetleg érettségijével? Többen annak adtunk a beszélgetések során hangot, hogy mi lesz a kikerülő 15 éves, képzetlen fiatalokkal. 

Nekem 15 éves fiam van. Megpróbáltam elképzelni, hogy úgy dönt (bár ettől a szótól megborzongott a hátam, pedig nem autokrata nevelés folyik minálunk:) ), hogy elhagyja az oktatás berkeit. És?  Na? Talán kicsapom a rétre legelni? Esetleg csatlakoztatom az utcán csoportosan "levegőző" közmunkások csoportjához? Lessük a "munkanélküliközpont" által meghirdetett  tanfolyamokat, na de minek, hiszen "ő" nem akar tanulni. 
Egyébként is akkor minek a felzárkóztató, képességfejlesztő középfokú képzést megelőző osztály? az általános iskolát végzett, de fel nem vett tanulóknak. Most akkor fel- vagy lezárkóztatunk, hiszen 15 évesen már jelentkeznie sem kell? ...
Miközben napok óta ily gondolatok csapongtak a fejemben, úgy gondoltam, hogy megnézem mi a helyzet a körülöttünk lévő országokban. Vajon körülöttünk hogy döntöttek, hány év is a tankötelezettségi határ?
Az Iskolakultúra 2010/4. számában: Istenes Mónika – Péceli Melinda: Tankötelezettségi korhatárok nemzetközi összehasonlításban címen foglalkozott pontosan ezzel a témával.. Munkájukban 2007/2009-es OECD/EAG adatokkal dolgoztak.
A cikk elején olvashatjuk:
"A világ országainak döntő többségében létezik tankötelezettség, melynek felső korhatára 11–18 év között szóródik. Európa legtöbb országában a tankötelezettség 15–16 éves korig tart." Ebbe a jelenlegi és a tervezett tankötelezettségi korhatárunk is belefér.
Bár, ahogy az adatokat áttekintettem, a legtöbb országban ez a korhatár nem csökkenő, hanem leginkább növekvő tendenciát mutat. Igaz nem emelkedett olyan drasztikusan:), 2 évvel egyszerre, mint nálunk, de a legtöbb országban igyekeztek vagy a bemenet, vagy a kimenet évét előre, illetve hátra csúsztatni. "a legtöbb államban változás következett be a világháborút követő évtizedek valamelyikében. Ezek az 1960-as, 1970-es, 1980-as években beiktatott szabályozások sok esetben mind a mai napig meghatározzák, hogy az adott államban meddig kötelező az oktatási rendszerben való részvétel. Nálunk mostanság mire az egyik korhatár befutna, indítjuk az újat. Mivel a 18. életéves határ 2010-től zárult le.

"Azokban az országokban (95 %), ahol van tankötelezettség, a rendelkezésre álló adatok szerint ennek felső korhatára 11 és 18 éves kor között szóródik. Fontos itt megemlíteni, hogy a tankötelezettség felső határát nemcsak egy meghatározott életkorhoz, hanem egy bizonyos végzettség eléréséhez is köthetik az országok." 

Nálunk vajon milyen végzettséghez kötődik a 15. életév?


A jelenlegi szabályozás szerint a magyar kötelező nappali  oktatási rendszer szakaszai a következők:
forrás: (Nemzeti Erőforrás Minisztérium)

Óvoda - 1 előkészítő év, kötelező (ISCED 0-1)
5-6/7 éves korig
Általános iskola (ISCED 1+2)
6/7-14 éves korig (1. ciklus: 6-10 é, 2. ciklus: 10-14 é)
Gimnázium (ISCED 2+3)
10/12/14-18/19 éves korig
Szakközépiskola (ISCED 3)
14-18/19/20 éves korig (általában 4 év)
Szakiskola[1] (ISCED 3)
14-18 éves korig (2+2)
Szakiskola[2] (A kurzus / B kurzus[3] ) (ISCED 2) (+ ISCED 3)
15/16-18/19 éves korig (1-2 + 2 év)
Szakiskola[4] (D kurzus) (ISCED)
18-19/20 éves korig (1-2 év)

Az oktatás fajtái:
Gimnázium (ISCED 2 + 3)
10/12/14-18/19/20 éves korig
Szakközépiskola (ISCED 3)
14-18/19/20 éves korig (általában 4 év)
Szakiskola[5] (ISCED 3)
14-18 éves korig ( 2 + 2 év)
Szakiskola[6] (A kurzus / B kurzus[7]) (ISCED 2 + ISCED 3)
15/16-18/19 éves korig (1-2 + 2 év)
Szakiskola[8] (ISCED 4)
18-19/20 éves korig (1-2 év)
Több ország esetében a tankötelezettség vége az ISCED 2-3 szintekhez igazodik.
Valószínűnek tartom, hogy 15 évesen ezt a szintet a mi diákjaink nem fogják elérni. Igaz itt a legtöbb helyen előírás még valamilyen részidős képzés elvégzése.
Miután a legalacsonyabb tankötelezettségi kor a vizsgált országokban a 15. életév, a cikkszerzői  azt mutatták be, hogy a diákok hány százaléka marad bent az iskolarendszerben a 15. életév után.
A cikk adataiból készült az alábbi táblázat:
Nézzük az éveket külön, diagramon ábrázolva:
A cikk és az összefoglaló táblázat kitért az angolszász országok adataira is, de én úgy gondoltam csak az Európai összehasonlítást teszem egy kicsit szemléletesebbé a diagramokkal.. A 2009. évi adatok szerint 15 éveseink 100 %-a látogatta a közoktatásunk intézményeit -  cicc:( -  az átlag 93,6 %-hoz képest.
A 16. életévüket betöltött tanulóink 95 %-a szintén az iskolát választja. 

Csekély az eltérés, csupán 3 % a 17   és 16 éves iskolalátogatók között. A legalacsonyabb százalékot elért Luxemburg és Magyarország között több, mint 5 %-os eltérés van.



18. életévüket betöltött tanulóink is jóval az európai átlag felett látogatják az intézményeket, bár a jelenlegi szakképzési szerkezet több tanulót késztetett arra, hogy 4-5 év helyett fél-másfél év alatt szerezzen szakmát. Lehetővé tette számukra az oktatási szerkezet. A felnőtt oktatás keretében sokszor magasabb szintű szakképesítést szerezhettek(nek) jóval kevesebb tanulmányi idő alatt. ld. nem moduláris eladó, ill. eladó-boltvezető szakképesítés.
Kommentár nélkül a 19 és 20 évesek arányait mutató diagramok, már csak azért is, mert ezek már kívül esnek a tankötelezettségi időszakon normál esetben:)

Bár az eredményeinkkel itt sem kell szégyenkeznünk Nézzük csak az országunk adatait táblázatban és diagramon ábrázolva.
Látható, hogy az iskolába járó fiatalok aránya egészen 17 éves korig 90 % fölött van. Természetesen ez a 10 %  több száz (ezer) diákot is jelenthet, akik valamilyen okból elhagyják az iskolákat. Valóban azaz ok, hogy dolgozni mennének? Illetve mennének vagy kényszerítik őket? Nem általános, de egyre többször előforduló jelenség, hogy középiskolás gyerekek eltartják családjukat, nevelik kisebb testvéreiket. Nem ritka a padra boruló gyerek látványa délelőttönként az iskolában. Egyre több a csellengő, szabadjára engedett serdülő - ők jelenleg semmit sem akarnak. Tanulni sem, dolgozni sem. .....  , mert a szüleik sem. ....
Át lehet dolgozni a szakképzést, lehet több százalékban gyakorlati tevékenységet tanítani, fenekestül fel lehet forgatni a közoktatást, lehet 9 évfolyamos az un. általános iskola - bár ettől még nem fog jobban tanulni kedvelni senki -,   de elégtelennek tartom egy életkor megjelölését tankötelezettségi határnak anélkül, hogy hozzárendelnének egy kimeneti szintet. Ne segítsük elő, hogy nálunk is elterjedhessen az olcsó, tulajdonképpeni gyerekmunka, ne adjunk lehetőséget, hogy 15 évesen kiszolgáltatottá váljon egy gyerek Kiszolgáltatottá magának vagy másnak. Márpedig képzetlen, éretlen emberrel ez fog történni a társadalmi, de leginkább gazdasági "farkastörvények" következményében.
Nemcsak a pedagógusoknak kell  foglalkozniuk ezzel a témával, hanem mindenkinek, aki felelősséget érez a jövőért. 




2011. február 28., hétfő

Esélyegyenlőtlenség;) - ez is?


Minden tanév amelyben egy új osztály tanulóival ismerkedek meg, egy új élmény, új probléma, új kihívás, új tükör melybe bele kell néznem, hogy meglássam magamban azt a vonást, amelyet eddig még nem fedezt/em/ettek fel (velem).


Az ismerkedés lépcsői átlagos esetben:



Diák
Hivatalos bemutatkozás
(Csak a szemek beszélnek)
Meddig mehetek - lehet?
Próbálkozom, enged?
Dolgoztatna, dolgozzak?
Kedvellek is meg nem is....
Tanerő
Hivatalos bemutatkozás
(A szemük sem áll jól:) )
Nem lehet, bekeményítek. (engedek:( )
Front helyzet, lövészárok hegyek.
Hajtalak, egy perc üresjáratod se legyen!
Volt ez jobb is, de az sem tetszett...

Természetesen mindez a teljesség és komolyság igénye nélkül. 
Bármennyire is felvértezve érzem magam  az eltelt 25 év tapasztalataival, mindig adódik valami váratlan, valami új. Minden nap meg kell harcolni az osztály (közösség), a tanuló (egyéniség) tiszteletéért. Valamikor az elején még fontosnak tartottam, hogy kedveljenek, már nem tartom lényegesnek. Ma többet ér számomra a hitelesség. Valószínűleg hozzájárul ehhez az a változás, amely a környezetünkben (szűkebb és tágabb is) ment végbe éppen ez alatt a negyed évszázad alatt. Felnőttként is ezt tartom  az egyik legmeghatározóbb emberi tulajdonságnak.
De miért is van a címben az esélyegyenlőtlenség kifejezés?
Van egy helyzet, mellyel (talán sokan most elmosolyodnak, hogy még csak most.) néhány éve szembesülök, s úgy érzem, szinte teljesen megsemmisít. Nem vagyok az a típus, akit zavarba lehet hozni, ezzel a kijelentéssel mégsem tudok a legtöbb esetben mit kezdeni. Lehet, hogy ez a "pedagógus kék-halál"?
 "Nekem mindegy. Írja be az egyest. Írjon be annyit, ahányat akar.  Úgyis évet ismételek. Jövőre úgy sem járok ide....."
Eleinte próbálkoztam, - beszélgetni négyszemközt,  - győzködtem családdal, barát(nővel)tal, osztálytársakkal, a tanuló lelkével,jövőjével, ..... - - újabb lehetőséget adni óraközben a munkára, ..., időnként hízelegtem is :(. És nem, az istennek sem lehet ezeket az unott, fásult, iskolát gyűlölő? fiatalokat kimozdítani, megmozdítani. Inkább 40 percet támasztja a padon a jobb könyökét, kezébe támasztott fejjel. És akkor jó, mert esetenként dobol, kopog, csiszol, tüsszög, ásít, dúdol, morog,... hangosan káromkodik:( Tudatosítva, hogy cselekvésben nem, de fizikai létben igen, ő itt van. (Több esetben a következő órán már nem, de engem még érdemesnek tart a jelenlétére.)
És azt érzem, mint a bokszoló a ringben KO, illetve a 8. menet vége felé. Hátamon hideg veríték csorog, a homlokom lassan gyöngyözik a verejték, arcomból lassan kifut a vér, a kezem remeg, ....,  "kék-halál". Az osztályban a nem létező légy zümmögése is hallatszik. Lassan kifújom a levegőt, folytatom az órát. Az osztály egy emberként fellélegzik.
Újraindultam,  a hibát nem sikerült kijavítanom, a memóriámban marad egy kisült cella, a tükrömben egy vakfolt.
Ugyanabban az osztályban három tanítványom ismétli önmagát, hetente, felváltva, pedig négyszemközt érzem, tudom, mondják nem helyes, amit csinálnak. A sikerélményem minden óra elején kb. 5-10 percig tart, ilyenkor azt gondolom, megvan, de aztán valamelyikük elhagyja a karantént. Úgy érezem, esélyem sincs, Náluk.

2011. február 12., szombat

Tömeges béremelés, verseny nélkül? A Hoffmann-Pokorni vita újabb menete


Csak néhány hevenyészett gondolat:

Teljesítménypótlék - eddig is csak annak járt, aki közel került a "tűzhöz". Illetve tűzfüggvény:( Tessék emelni, biztosan oda fog eljutni, ahová szánták;-)  Többünknek az is megfelelő lenne, ha azt fizetnék ki, amiért megdolgoznunk:) Kéthavi elszámolás - külön díjat kellene adni annak, aki azt gondolta ki, hogy egy pedagógus heti 5 nap pontosan ugyanannyi órában dolgozik, ha nem, az ő baja:( Tulajdonképpen tegnap a mosógépszerelő is kéthavi elszámolásban vette fel a javítási díjat, illetve csekély volt az eltérés:) A kollégáim viszont ebben a hónapban kapták meg a szeptemberi túlórájukat, már akinek maradt. Sajnos szeptemberben volt egy kirándulási napunk, többeknek Kéthavi elszámolták ennek a napnak az óráit.  (A félreértések elkerüléséért képben vagyok, most február van.)

1 pedagógusra jutó diákok száma - Lehet, hogy a statisztika szerint 10 diák jut rám, csak akkor azt nem tudom, hogy miért ültek az osztályomban 36-an, legkevesebb csoport bontással 20-an?. Illetve, hogy áttettem a székhelyem a szegregáció színterére (13*2)-en????

Pedagógiai munkát segítő alkalmazottak - micsoda finom fogalmazás - ők, akik nálunk a takarítónőket, ajtónállót, és .... a "tűz " találékonyságának megfelelő munkát végzik????? Igaz, kollégáim is voltak már költöztető munkások, szennyvíz-eltakarítók, festő- és mázolók, hát akkor???? 8 óra a munkaidő, nem?

Pedagógus bérek - a legutolsó információim szerint, az átlagbér alatti bérezés. Igaz, ez nemcsak a pedagógus bérekre jellemző, miért éppen ők lógnának ki a sorból. Pokornyi-féle meghatározásban - nem kell fizetni, versenyeztetni kell (szerinte ez a hatékonyság kulcsa) - csak azt nem értem, hogy a politikusokat miért nem versenyeztetik meg egy kicsit jobban. Cserélni, nem cserélnék vele, a pedagógiához és a politikához is ért egyformán mindenki. A pedagógiához sajnos a politikusok is:(

10-15 év múlva a jelenlegi  pedagógusok közel 70%-a nyugdíjas lesz, (ha nem változik semmi én is, ha igen 61 évesen gardíroznak majd a tanítványaim:)
Öröm -- lesz helye a végzetteknek. Végeznek? 8 éves tanulmányi idővel. Végre hiányszakma leszünk!

Üldögélünk a babérjainkon, elkényelmesedne - hozzájárulok a tantermem bekameráztatásához, mindenki tudni fogja, hogy hol van a Való Világ:) Tanítványaink nem tűrik a lagymatag tanerőket, időnként a nem lagymatagokat is csak nehezen. Sem egyéniségekben, kitörésekben, cirkuszokban nincs a suli(n)kban hiány, még ki is kellene sípolni időnkét az elhangzottakat....

Hogy mi tart még mindig a pályán, ??????? - Talán az "innovációs" lehetőségek , és erre közel 4 évenként esélyem van:)))))

Képfelirat a teljesség igénye nélkül. Egyébként magáért beszél:)Tanár 35 év szolgálat utánRáncok a folyamatos nevetés és a túlfeszített munka (szájjártatás) eredményeként.Nagyothallás az iskolacsengő és gyerekzsivaj következményeként. Az 50%-os béremelésbe tört fogak - hevenyészett, fordítás:))) - majdnem 2000-ben, de kb. Gyomoridegesség, a születésekor elhalálozott sztrájkok emlékére. -  Ujjgörcsök  a táblára írástól, füzetjavítástól.35 éves alulfizetettség kopott ruhái.Kézvesztés a modern technológiai eszközök használata közben. (Esetleg javítása közben???:))Rossz testtartás a folytonos íróasztal, illetve tanulók fölé görnyedés miatt.Hangelvesztés a folyamatos előadások és figyelmeztetések hatására.Szemromlás az olvashatatlan diák "macskakaparások" silabizálásának eredményeként.Égnek álló haj, meggyötört idegek hatása.


 

2011. január 13., csütörtök

Törvénytervezet

Figyelemmel kísérem az oktatási törvény új tervezetéről szóló írásokat, véleményeket. Olyan pedagógiával foglalkozó szakemberek mondják el véleményüket, akik évek, évtizedek óta fontos személyiségei a hazai pedagógiai életnek. Remek írásokat olvastam például  Nahalka István blogjában és az OktpolCafé oldalain. Utoljára azt olvastam, hogy csodálkoznak mennyire nem reagálnak a tervezetre a gyakorló pedagógusok. 
Pedig, nekem is támadtak gondolataim. Egy gyalognak is fontos szerepe lehet egy játszmában:) 
Negyed évszázada koptatom tanító-tanárként az iskola kövezetét. Ebből az időszakból talán az első 5 év telt el viszonylag nyugodalmasan (Csak a szakfelügyelők megjelenése okozhatott időnként forrongó, illetve jeges légkört az iskola falai között.), aztán folyamatosan változtunk, változtattunk, szerveztünk, terveztünk, átírtunk, fejlesztettünk, költöztünk, összevontak, és valahogy minden kezdődött elölről. Persze, ezalatt több továbbképzést, tanfolyamot elvégeztünk, hol kötelezően, hol  önként vállalva (Nálunk ez volt a gyakoribb, igazán demokratikus vezetőinknek köszönhetően). Gyártottuk folyamatosan a papírokat, folyamatosan átdolgozva azokat. Mire a kidolgozott programok elérhették volna  a felülvizsgálati időszak végét, s valóban hatékonnyá válhattak volna, mindig érkezett valami új, NAT - Kerettanterv - képességfejlesztés - esélyegyenlőség - minőségbiztosítás - kooperatív módszer - kompetencia-mérés - IKT .-....,   nem sorolom tovább az elmúlt 2 évtized legfontosabb, az őt megelőzőnél mindig jelentősebb kifejezéseit.  (Külön fejet hajtva a kimaradottak előtt. :) ) Folyamatában néztem végig, hogy az eleinte lelkes harmincas kollégáim, hogy lesznek érdektelen negyvenesek, majd pesszimista, kedveszegett és kiégett ötvenesek. Többüknek sikerült feltöltődniük aztán újra csak a tanórákon, becsukva maguk után a tanterem ajtaját, de az intézmény átszervezés innovációjának területéről teljesen visszavonultan folytatták tovább pedagóguspályájukat.
Igaz is a felsorolásból elfelejtettem, hogy a papírgyártás mellett 19-20 - 22 - 24 - 22 tanórában tanítani is illett (A törvényben leírt, -ható munkaidő-kedvezmények, hát, csak -hatók maradtak.),  felkészülni a másnapra, s tanórákon, tanórákon kívül nevelni, szülővel, gyerekkel, kollégákkal, ... kapcsolatot tartani is. Elviselve a kéthavonkénti tanítási időkeret elszámolás csodálatait. - Csak az első hónapban kellet írnunk, hogy mennyi időt töltünk tanítással, iskolai feladatokkal, felkészüléssel, ... természetesen tanórán kívül. Aztán kiderült, hogy ez senkit nem érdekel:( (Talán finanszírozási problémát vetett volna fel?) Maradt a kötelező órák bevésése, melyek nem kis csodálkozásra heti 25 óra mellett is képesek voltak mínusszal zárni a két hónapot. (Többlettanítás, túlóra el:( )
Már semmin sem csodálkoztunk, amikor kiderült, hogy a tanulóinkat hétvégenként, mint magánember vihetjük kirándulni, múzeumba, moziba, mert így nem kell munkaként elkönyvelni az ezzel eltöltött időt. (Bezzeg máshol a kiszállási időt is! Sajnos oktatási területen, a néhány szinttel magasabban  lévőknek még nem esett le, hogy a pedagógus, többnyire egy különleges élőlény, mely inkább meggyőződésből, mint kötelezően előírtaknak megfelelően dolgozik, még képes lelkiismereti funkciókra. Ezt nem mindig mondhatom az általuk igénybe vett többi szolgáltatóról ld.: villanyszerelő, ...szerelő, festő, ... Félreértések elkerülése végett, ők nemcsak lelkiismereti funkciók miatt dolgoznak:)
Igen, azt ki is felejtettem a nagy gondolkodás közben, hogy az oktatás is szolgáltatássá vált, az évek során, csak mi nem mondhatjuk el, hogy "Szolgálunk és védünk - vagy valami hasonló:)" A pedagógiához ennek következtében mindenki érteni kezdett. Minősített a 2. osztályos tanuló, akire éppen aznap nézett csúnyán a nevelő, az iskolát csak a beiratkozáskor látott szülő, valamint mindenki, aki bármilyen kapcsolatban állt az intézménnyel, hiszen az intézmény külső kapcsolatai is meghatározottakká váltak. Természetesen fontosak is voltak, mármint a külső kapcsolatok.
(Kevesen hinnék el, ha elmesélném, hogy egy óralátogatásnak szempontja lehet, hogy a pedagógus keveset mosolyog az órán, s vajon miért használt elégedetlen hangot az óra elején, amikor kiderült, hogy 25 tanulóból 20-nak nincs házi feladata:( )
Pályázatok, igen pályáztunk is. További több száz programot készítettek el intézmények, kollégák, gyermekekkel, ifjúsággal foglalkozó szakemberek. Több könyvre, Cd-re, Dvd-re való értékes ötlet került az enyészet martalékává. Tisztelet annak a néhánynak, melyből most is lehet meríteni. A többi irattárak, asztalfiókok, szekrények mélyén fekszik, porosodik. Kár a szellemi termékek ilyen szinten való pazarlása, mely nem is került kevés pénzünkbe. Szerintem még nem késő, talán nyilvánossá lehetne tenni ezeket a munkákat, hiszen tér az lenne rá. (Hé, valaki, valaki!!!)
Most döbbentem rá, hogy mindeddig egy szó, nem sok nem hangzott el az új tervezetről. Igaz, hogy új az kérdéses, hiszen olvasva csak régit talál benne az ember, sőt abból is túl régit. Visszavezet negyed évszázaddal ezelőttre vagy még korábbra.  Mintha a társadalmi szerepváltásnak megfelelően letörölni igyekezne az előző évek eredményeit, elképzeléseit. 
Apróságok:
Esélyegyenlőség kérdése csak egy-két helyen jelenik meg - sajátos nevelési igényű tanulókra vonatkozó mondatok:( - pedig egyre nyílik az olló önkormányzatok, intézmények, családok, gyerekek között. 
Finanszírozás - csatlakoztatva az előző sorokhoz. Az iskolát fenntartó önkormányzatok többsége nem volt képes kiegészíteni a fejkvótából befolyó összegeket. - Most a béreken kívül mindent a fenntartónak kellene finanszírozni. Eddig is összevonások, bezárások zajától volt hangos a média. Majd most! (Ki finanszírozza a 2, 5, 10, ...40 intézményből álló mamutokat?) Főként, hogy 8 fő igényeként előkészítő osztályt, "kissebségi" osztályt, középiskolára felkészítő (Aki elvégezte a nyolcadik osztályt, nem érett még a középfokú tanulmányokra???) osztályt, kistelepülésen alsó tagozatot kell(ene) létrehozni. Persze, mindezek csodálatosak lennének, ha nem ebből a rengeteg "kislétszámú" csoportból adódtak volna gondok:( Miután az iskolának használt termek, épületek átszerveződtek, urambocsá használhatatlanná váltak, mert eddig nem lehetett gazdaságosan fenntartani, most újrázunk. - Magánemberként én is azon a véleményen vagyok, hogy minden gyerek lehetőleg a lakhelyén járjon alsó tagozatra, de hát akkor, miért vertük szét a lehetőségét????, hangoztatva, hogy a magyar pedagógusra "tizenegynéhány" tanuló jut. - Miért csak én éreztem úgy, hogy az intézmény 560 tanulóját tanítom egy hét alatt, egy osztályban 34-26 főt??? Mi voltunk a kivételek? 
Intézményvezetés: A munka-közösségvezető kinevezhető maximum 2 -szer öt évre:))) Az igazgatónak pályáznia sem kell, ha a fenntartó és tantestület támogatja (vagy annak az 51 százaléka?:( ) Visszás, nekem igen. Igaz, több helyen pályázattal együtt sem volt vitamentes, problémamentes a kinevezés. Több helyen a politika "csuklóból megoldotta". 
Nevelői munkát segítő dolgozók: gyereklétszámra leosztva - 20 %-ban meghatározva:) - Mindig azt gondoltam, hogy a munka nagysága határozza meg a dolgozói létszámot, nem a százalék.
Ma nincs takarítónő csak délután az iskolában, délelőtt a ped.asszisztens, jobb esetben a pedagógus maga mos fel a folyóson. Időnként egy-egy nagyobbacska tanítvány is beszáll a tócsák, miegyebek felszámolásába.
Rendszergazdákról ne is beszéljünk, őket meg sem említi a vitaanyag. Pszichológus, szociológus papíron. Tényleg csak a megszállott fog közalkalmazotti bérért dolgozni közülük. Vajon hány iskolában tudják biztosítani a 25-30 fős osztályokban a képességek szerinti fejlesztést pedagógust segítő szakemberek híján?
Viszont díjazom, hogy a képességvizsgáló teamben szakemberként megjelenik egy-egy tanító is. 
Jelenleg "kiszáll" a vizsgálatot folytató személy, s osztálykeretben megfigyeli a gyermekeket-ha kell tizenhármat egyszerre. Majd kapunk egy papírt, állapot fenntartva. Fejlesztés, a 6 éves korban elkészült vizsgálat alapján:(
- Legalábbis nálunk.
Terjedelmesen, részleteket érintettem, nem beszéltem az 5 soros tanulói-, szülői-, 10 soros pedagógus kötelességekről, a pedagógus életpályáról, ... , de amit leírtam, terápiának nem volt utolsó. Most valahogy könnyebb. Lehet, hogy folytatom? (Hiszen nálunk, csak most fog róla szó esni. Lemaradottak vagyunk, vagy elmaradottak?)
Egy titok, melyet még megosztanék - nem tartozom azok közé, akik elvesztették a lelkesedésüket, innovációra való hajlamukat, bár az utóbbi időben én is az óráimra fordítom a több időt, na meg a srácokra.  A 15 évvel ezelőtti tantervet már rég kidobtuk, de az akkori tanítványom még mindig megáll velem beszélgetni:)))  

2011. január 12., szerda

Az a fránya ügyelet, na és a tanulószoba

Kedvenc napom  ebben az évben  a szerda:( Fél nyolctól az előtérben a helyem, megkezdem a heti ügyeletemet.(Már most imádkozom, hogy a 3 napból ne kelljen kettőt ügyelni, ugyanis nálunk ez a szokás. Az egyik félévben 1, a másikban 2 nap. ) Szóval ilyenkor nincs időhúzás. Csengetéskor krétát, füzetet, ... eldobva rohanj a zsibongóba. Bár a legújabb módi már az, hogy az első és negyedik szünetben vigyázz a csemetékre a tantermedben. Nem is akarnak menekülni:) Persze, a számtech. teremből nem. Miután a délelőtti őrmesteri feladatoknak vége, jön az ingyenes tanulószoba, na nemcsak a tanulóknak ingyenes, az intézménynek is, önként és kényszerre.
Külön élmény a 7. órában kamaszoknak tanulószobát tartani. Lecke nincs, elkészült a matematika, magyar, történelem, ... órán. Tanulni való, az főleg nincs, nem is volt és nem is lesz:) Gyakorlás emlegetésére előkerülnek a valós feladatok, csitul a morgolódás, készülnek a leckék. Megharcoltunk érte:)

2011. január 11., kedd

Terápia - kedd

Zajlanak a félévi számonkérések. Rühellem.
Témakörök közepén, háromnegyedén tartok. (Persze erről is én tehetek, hiszen a tanmenetemet is én készítettem:)) Féléves anyagot összefoglalni nincs idő, illetve bevallom, sajnálom rá az időt. Idén gyakorlati feladatokat állítottam össze. Ez sem tetszik.:( Tulajdonképpen ez a pillanatnyi helyzet felmérés, éppen most hol tartanak, tartok.
A gyerek utálja, naponta 3-4 témazárót ír. Feszültek, lázadnak. - a diákok hangosan, én belül a kollégákkal.

Lázadók
Én befejeztem (el sem kezdte), jövőre úgy sem ide járok (hát hova?).
El sem kezdem, baromság az egész (tegnap sem, előtte sem, ... Persze, hogy baromság, fogalmad sincs róla, miről van szó.)
Ennyi nekem elég, úgy is vállalkozó leszek, pénz van dögivel, kinek kell normális szakma. (Igaz, apád megharcol érte, Te majd megmutatod a lelkesedéssel, hogy lehet leépíteni.)

A többiek
Vannak a szorgalmasan dolgozók, remegve izgulók, ... akik még valamit akarnak. Dolgoznak.

Ezt a bizonyítványt is kiosztjuk, s kezdődhetnek talán a dolgos hétköznapok. Addig...