2011. március 3., csütörtök

Tankötelezettség-tervezet margójára

Beharangozót hallunk a hírekben.  2012. szeptemberétől bevezetésre kerül az új oktatási törvény. Igaz, hogy a tiszteletkörök egy részét igyekeztek megfutni minisztériumi szinten, a megfogalmazott vélemények, javaslatok süket fülekre találtak többnyire. Magasabb szinten sem egyeznek hallhatóan és láthatóan a vélemények.
Ami legjobban borzolja a kedélyeket a napokban, az a tankötelezettség 15. életévre történő lecsökkentése. Hivatalos indok. 5-6000 tanuló marad ki a közoktatásból 18 éves korig. A fogalmazás igazán úgy hangzott - veszik el az oktatás útvesztőiben. - Irodalmi:) Adjuk meg a lehetősége, ha dolgozni akarnak a fiatalok. cicc..
Bedobták az új horgot, de a csalit valahogy elfelejtették feltűzni. Néhány héttel ezelőtt még a 17 éves kor lebegett az oktatás egén, mint tankötelezettségi határ. 
A legelső pillanatban arra gondoltam, hogy az ország vezetése ezzel szeretné elérni, hogy
- ne kelljen olyan sok intézményt fenntartani, ha esetlegesen "államosítanák" az intézményeket. Kevesebb gyerek, lehet a Támop keretében felújított iskolákat újrahasznosítani.
- mire a pedagógusok 50-70 %-a "nyugdíjasodna" csökkenteni a tanulólétszámot is, nehogy pedagógushiány lépjen fel:)
- "nyugdíjasodás" nélkül is csökkenteni a pedagógus létszámot - így kevesebbe kerülne a PÉPM (ped. életpálya modell :-P)
- kikerülhesse a közigazgatás az igazolatlan hiányzásokkal járó konfrontálódásokat - nem népszerű dolog családoktól megvonni a tanulási támogatás egy részét, tárgyalásokat lebonyolítani, családok életébe beleavatkozni. Pedig ez nagyon helyes lett volna már 15 évvel ezelőtt is, akkor talán kevesebb lenne a csellengő, plázákban csatangoló, iskolát kerülő diák, akiknek a fejében biztosan nem a kétkezi munka jár, képzetlenül, fillérekért.  Esetleg a szülői felelősség smafu - de így azzal sem lesz sok gond.
- totál elbutítani a következő korosztályt is - azért is, mert a mostani döntések többsége nagyon elgondolkodtató.
Bár pedagógus körökben is elhangzik pro és kontra. Kap az elképzelés hideget, meleget. Van olyan kollégám, aki üdvözítőnek tartja, hiszen, ha nem akar, akkor minek kényszeríteni valaki arra, hogy kötelezően iskolába járjon. Persze elgondolkodtató, hogy mit szeretne kezdeni egy bukdácsoló diák a gimnáziumi osztályaival, esetleg érettségijével? Többen annak adtunk a beszélgetések során hangot, hogy mi lesz a kikerülő 15 éves, képzetlen fiatalokkal. 

Nekem 15 éves fiam van. Megpróbáltam elképzelni, hogy úgy dönt (bár ettől a szótól megborzongott a hátam, pedig nem autokrata nevelés folyik minálunk:) ), hogy elhagyja az oktatás berkeit. És?  Na? Talán kicsapom a rétre legelni? Esetleg csatlakoztatom az utcán csoportosan "levegőző" közmunkások csoportjához? Lessük a "munkanélküliközpont" által meghirdetett  tanfolyamokat, na de minek, hiszen "ő" nem akar tanulni. 
Egyébként is akkor minek a felzárkóztató, képességfejlesztő középfokú képzést megelőző osztály? az általános iskolát végzett, de fel nem vett tanulóknak. Most akkor fel- vagy lezárkóztatunk, hiszen 15 évesen már jelentkeznie sem kell? ...
Miközben napok óta ily gondolatok csapongtak a fejemben, úgy gondoltam, hogy megnézem mi a helyzet a körülöttünk lévő országokban. Vajon körülöttünk hogy döntöttek, hány év is a tankötelezettségi határ?
Az Iskolakultúra 2010/4. számában: Istenes Mónika – Péceli Melinda: Tankötelezettségi korhatárok nemzetközi összehasonlításban címen foglalkozott pontosan ezzel a témával.. Munkájukban 2007/2009-es OECD/EAG adatokkal dolgoztak.
A cikk elején olvashatjuk:
"A világ országainak döntő többségében létezik tankötelezettség, melynek felső korhatára 11–18 év között szóródik. Európa legtöbb országában a tankötelezettség 15–16 éves korig tart." Ebbe a jelenlegi és a tervezett tankötelezettségi korhatárunk is belefér.
Bár, ahogy az adatokat áttekintettem, a legtöbb országban ez a korhatár nem csökkenő, hanem leginkább növekvő tendenciát mutat. Igaz nem emelkedett olyan drasztikusan:), 2 évvel egyszerre, mint nálunk, de a legtöbb országban igyekeztek vagy a bemenet, vagy a kimenet évét előre, illetve hátra csúsztatni. "a legtöbb államban változás következett be a világháborút követő évtizedek valamelyikében. Ezek az 1960-as, 1970-es, 1980-as években beiktatott szabályozások sok esetben mind a mai napig meghatározzák, hogy az adott államban meddig kötelező az oktatási rendszerben való részvétel. Nálunk mostanság mire az egyik korhatár befutna, indítjuk az újat. Mivel a 18. életéves határ 2010-től zárult le.

"Azokban az országokban (95 %), ahol van tankötelezettség, a rendelkezésre álló adatok szerint ennek felső korhatára 11 és 18 éves kor között szóródik. Fontos itt megemlíteni, hogy a tankötelezettség felső határát nemcsak egy meghatározott életkorhoz, hanem egy bizonyos végzettség eléréséhez is köthetik az országok." 

Nálunk vajon milyen végzettséghez kötődik a 15. életév?


A jelenlegi szabályozás szerint a magyar kötelező nappali  oktatási rendszer szakaszai a következők:
forrás: (Nemzeti Erőforrás Minisztérium)

Óvoda - 1 előkészítő év, kötelező (ISCED 0-1)
5-6/7 éves korig
Általános iskola (ISCED 1+2)
6/7-14 éves korig (1. ciklus: 6-10 é, 2. ciklus: 10-14 é)
Gimnázium (ISCED 2+3)
10/12/14-18/19 éves korig
Szakközépiskola (ISCED 3)
14-18/19/20 éves korig (általában 4 év)
Szakiskola[1] (ISCED 3)
14-18 éves korig (2+2)
Szakiskola[2] (A kurzus / B kurzus[3] ) (ISCED 2) (+ ISCED 3)
15/16-18/19 éves korig (1-2 + 2 év)
Szakiskola[4] (D kurzus) (ISCED)
18-19/20 éves korig (1-2 év)

Az oktatás fajtái:
Gimnázium (ISCED 2 + 3)
10/12/14-18/19/20 éves korig
Szakközépiskola (ISCED 3)
14-18/19/20 éves korig (általában 4 év)
Szakiskola[5] (ISCED 3)
14-18 éves korig ( 2 + 2 év)
Szakiskola[6] (A kurzus / B kurzus[7]) (ISCED 2 + ISCED 3)
15/16-18/19 éves korig (1-2 + 2 év)
Szakiskola[8] (ISCED 4)
18-19/20 éves korig (1-2 év)
Több ország esetében a tankötelezettség vége az ISCED 2-3 szintekhez igazodik.
Valószínűnek tartom, hogy 15 évesen ezt a szintet a mi diákjaink nem fogják elérni. Igaz itt a legtöbb helyen előírás még valamilyen részidős képzés elvégzése.
Miután a legalacsonyabb tankötelezettségi kor a vizsgált országokban a 15. életév, a cikkszerzői  azt mutatták be, hogy a diákok hány százaléka marad bent az iskolarendszerben a 15. életév után.
A cikk adataiból készült az alábbi táblázat:
Nézzük az éveket külön, diagramon ábrázolva:
A cikk és az összefoglaló táblázat kitért az angolszász országok adataira is, de én úgy gondoltam csak az Európai összehasonlítást teszem egy kicsit szemléletesebbé a diagramokkal.. A 2009. évi adatok szerint 15 éveseink 100 %-a látogatta a közoktatásunk intézményeit -  cicc:( -  az átlag 93,6 %-hoz képest.
A 16. életévüket betöltött tanulóink 95 %-a szintén az iskolát választja. 

Csekély az eltérés, csupán 3 % a 17   és 16 éves iskolalátogatók között. A legalacsonyabb százalékot elért Luxemburg és Magyarország között több, mint 5 %-os eltérés van.



18. életévüket betöltött tanulóink is jóval az európai átlag felett látogatják az intézményeket, bár a jelenlegi szakképzési szerkezet több tanulót késztetett arra, hogy 4-5 év helyett fél-másfél év alatt szerezzen szakmát. Lehetővé tette számukra az oktatási szerkezet. A felnőtt oktatás keretében sokszor magasabb szintű szakképesítést szerezhettek(nek) jóval kevesebb tanulmányi idő alatt. ld. nem moduláris eladó, ill. eladó-boltvezető szakképesítés.
Kommentár nélkül a 19 és 20 évesek arányait mutató diagramok, már csak azért is, mert ezek már kívül esnek a tankötelezettségi időszakon normál esetben:)

Bár az eredményeinkkel itt sem kell szégyenkeznünk Nézzük csak az országunk adatait táblázatban és diagramon ábrázolva.
Látható, hogy az iskolába járó fiatalok aránya egészen 17 éves korig 90 % fölött van. Természetesen ez a 10 %  több száz (ezer) diákot is jelenthet, akik valamilyen okból elhagyják az iskolákat. Valóban azaz ok, hogy dolgozni mennének? Illetve mennének vagy kényszerítik őket? Nem általános, de egyre többször előforduló jelenség, hogy középiskolás gyerekek eltartják családjukat, nevelik kisebb testvéreiket. Nem ritka a padra boruló gyerek látványa délelőttönként az iskolában. Egyre több a csellengő, szabadjára engedett serdülő - ők jelenleg semmit sem akarnak. Tanulni sem, dolgozni sem. .....  , mert a szüleik sem. ....
Át lehet dolgozni a szakképzést, lehet több százalékban gyakorlati tevékenységet tanítani, fenekestül fel lehet forgatni a közoktatást, lehet 9 évfolyamos az un. általános iskola - bár ettől még nem fog jobban tanulni kedvelni senki -,   de elégtelennek tartom egy életkor megjelölését tankötelezettségi határnak anélkül, hogy hozzárendelnének egy kimeneti szintet. Ne segítsük elő, hogy nálunk is elterjedhessen az olcsó, tulajdonképpeni gyerekmunka, ne adjunk lehetőséget, hogy 15 évesen kiszolgáltatottá váljon egy gyerek Kiszolgáltatottá magának vagy másnak. Márpedig képzetlen, éretlen emberrel ez fog történni a társadalmi, de leginkább gazdasági "farkastörvények" következményében.
Nemcsak a pedagógusoknak kell  foglalkozniuk ezzel a témával, hanem mindenkinek, aki felelősséget érez a jövőért.