2011. január 11., kedd

Terápia - kedd

Zajlanak a félévi számonkérések. Rühellem.
Témakörök közepén, háromnegyedén tartok. (Persze erről is én tehetek, hiszen a tanmenetemet is én készítettem:)) Féléves anyagot összefoglalni nincs idő, illetve bevallom, sajnálom rá az időt. Idén gyakorlati feladatokat állítottam össze. Ez sem tetszik.:( Tulajdonképpen ez a pillanatnyi helyzet felmérés, éppen most hol tartanak, tartok.
A gyerek utálja, naponta 3-4 témazárót ír. Feszültek, lázadnak. - a diákok hangosan, én belül a kollégákkal.

Lázadók
Én befejeztem (el sem kezdte), jövőre úgy sem ide járok (hát hova?).
El sem kezdem, baromság az egész (tegnap sem, előtte sem, ... Persze, hogy baromság, fogalmad sincs róla, miről van szó.)
Ennyi nekem elég, úgy is vállalkozó leszek, pénz van dögivel, kinek kell normális szakma. (Igaz, apád megharcol érte, Te majd megmutatod a lelkesedéssel, hogy lehet leépíteni.)

A többiek
Vannak a szorgalmasan dolgozók, remegve izgulók, ... akik még valamit akarnak. Dolgoznak.

Ezt a bizonyítványt is kiosztjuk, s kezdődhetnek talán a dolgos hétköznapok. Addig...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése